Hungarian Bible

Job 30

Job

Return to Index

Chapter 31

1

  Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem. 

2

  És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból? 

3

  Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem? 

4

  Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet? 

5

  Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett: 

6

  Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat! 

7

  Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt: 

8

  Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől! 

9

  Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján: 

10

  Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája. 

11

  Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn. 

12

  Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. 

13

  Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem: 

14

  Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki? 

15

  Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében? 

16

  Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem; 

17

  És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett; 

18

  Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt! 

19

  Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt; 

20

  Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett; 

21

  Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet; 

22

  A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom! 

23

  Hiszen [úgy] rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék! 

24

  Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam! 

25

  Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem; 

26

  Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt, 

27

  És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet: 

28

  Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent! 

29

  Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte; 

30

  (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!) 

31

  Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott? 

32

  (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.) 

33

  Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet: 

34

  Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék [és] az ajtón sem lépnék ki! 

35

  Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm. 

36

  Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném! 

37

  Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá! 

38

  Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak; 

39

  Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam: 

40

  Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei. 

Job 32

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: