Az éneklõmesternek a sosannimra, Kóráh fiainak tanítása; ének a szerelmetesrõl. 

  Fölbuzog szívem szép beszédre. Mondom: mûvem a királynak szól. Nyelvem gyors írónak tolla. 

  Szebb, szebb vagy az ember fiainál, kedvesség ömledez ajakidon, azért áldott meg az Isten örökké. 

  Kösd derekadra kardodat vitéz! Dicsõségedet és ékességedet. 

  És ékességedben haladj diadallal az igazságért, a szelidségért [és] jogért, és rettenetesre tanítson meg téged a te jobb kezed. 

  Nyilaid élesek; népek hullanak alád; a király ellenségeinek szívében. 

  Trónod oh Isten örökkévaló; igazságnak pálczája a te királyságodnak pálczája. 

  Szereted az igazságot, gyûlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé. 

  Mirrha, áloe, kácziaillatú minden öltözeted; elefántcsont palotából zeneszóval vidámítnak téged. 

  Királyok leányai a te ékességeid; jobb kezed felõl királyné áll ofiri aranyban. 

  Halld csak leány, nézd csak; hajtsd ide füledet! Feledd el népedet és az atyád házát. 

  Szépségedet a király kivánja; hiszen urad õ, hódolj hát néki! 

  Tyrus leánya is, a nép dúsai, ajándékkal hizelegnek néked. 

  Csupa ékesség a király leánya bent, vont aranyból van a ruhája. 

  Hímes öltözetben viszik a királyhoz, szûzek [vonulnak] utána, az õ társnõi; néked hozzák õket. 

  Bevezetik õket örömmel, vígsággal; bemennek a király palotájába. 

  Atyáid helyett fiaid lesznek, megteszed õket fejedelmekké mind az egész földön. 

  Hadd hirdessem a te nevedet nemzedékrõl nemzedékre; örökkön örökké dicsérnek majd téged a népek!