Az éneklõmesternek; Dávid tanítása; 

  Mikor az Idumeus Dóeg eljött és hírt vitt Saulnak, és ezt mondá néki: Dávid az Akhimélek házába ment be. 

  Mit dicsekedel gonoszságban, oh te magabíró? Az Istennek kegyelme szüntelen való! 

  Nyelved ártalmakon elmélkedik, s olyan mint az éles olló, te álnokságnak mestere! 

  Szereted a gonoszt inkább, hogy nem a jót, és a hazugságot inkább, mint igazságot szólni. Szela. 

  Szeretsz minden ártalmas beszédet, [és] az álnok nyelvet. 

  Meg is ront az Isten téged, teljesen eltakarít, kigyomlál téged a te hajlékodból, és kiszaggat téged az élõk földérõl. Szela. 

  És látják [ezt] az igazak, és félnek, és nevetnek rajta: 

  Ímé az a férfiú, a ki nem Istent fogadta erõsségévé, hanem az õ gazdagságának sokaságában bízott, és ereje az õ gonoszságában volt! 

  Én pedig mint zöldelõ olajfa Isten házában, bízom Isten kegyelmében mind örökkön örökké. 

  Áldlak téged örökké, hogy [így] cselekedtél; nevedben remélek, mert jóságos [vagy,] a te híveid elõtt.