Hungarian Bible

Luke 17

Luke

Return to Index

Chapter 18

1

  Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni; 

2

  Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült. 

3

  Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen. 

4

  Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök; 

5

  Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem. 

6

  Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró! 

7

  Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk? 

8

  Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön? 

9

  Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá: 

10

  Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő. 

11

  A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is. 

12

  Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek. 

13

  A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek! 

14

  Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik. 

15

  Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat. 

16

  De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jőjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa. 

17

  Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen nem megy be abba. 

18

  És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? 

19

  Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten. 

20

  A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat. 

21

  Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam. 

22

  Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem. 

23

  Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala. 

24

  És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van! 

25

  Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni. 

26

  A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát? 

27

  Ő pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél. 

28

  És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged! 

29

  Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért, 

30

  A ki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet. 

31

  És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak. 

32

  Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik; 

33

  És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad. 

34

  Ők pedig ezekből semmit nem értének; és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat. 

35

  Lőn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván. 

36

  És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódék, mi dolog az? 

37

  Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra. 

38

  És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! 

39

  A kik pedig elől mentek, dorgálák őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! 

40

  És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé őt, 

41

  Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjőjjön. 

42

  És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott. 

43

  És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé őt, dicsőítvén az Istent az egész sokaság pedig [ezt] látván, dicsőséget ada az Istennek. 

Luke 19

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: