Hungarian Bible

John 11

John

Return to Index

Chapter 12

1

  Jézus azért hat nappal a husvét előtt méne Bethániába, a hol a megholt Lázár vala, a kit feltámasztott a halálból. 

2

  Vacsorát készítének azért ott néki, és Mártha szolgál vala fel; Lázár pedig egy vala azok közül, a kik együtt ülnek vala ő vele. 

3

  Mária azért elővévén egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkené a Jézus lábait, és megtörlé annak lábait a saját hajával; a ház pedig megtelék a kenet illatával. 

4

  Monda azért egy az ő tanítványai közül, Iskáriótes Júdás, Simonnak fia, a ki őt elárulandó vala: 

5

  Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron, és [miért nem] adták a szegényeknek? 

6

  Ezt pedig nem azért mondá, mintha néki a szegényekre volna gondja, hanem mivelhogy tolvaj vala, és nála vala az erszény, és amit abba tesznek vala, elcsené. 

7

  Monda azért Jézus: Hagyj békét néki; az én temetésem idejére tartogatta ő ezt. 

8

  Mert szegények mindenkor vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok. 

9

  A zsidók közül azért nagy sokaság értesült vala arról, hogy ő ott van: és oda menének nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, a kit feltámasztott a halálból. 

10

  A papifejedelmek pedig tanácskozának, hogy Lázárt is megöljék; 

11

  Mivelhogy a zsidók közül sokan ő miatta menének oda és hivének a Jézusban. 

12

  Másnap a nagy sokaság, a mely az ünnepre jött vala, hallván, hogy Jézus Jeruzsálembe jő, 

13

  Pálmaágakat vőn, és kiméne elébe, és kiált vala: Hozsánna: Áldott, a ki jő az Úrnak nevében, az Izráelnek ama királya! 

14

  Találván pedig Jézus egy szamarat, felüle arra, a mint meg van írva: 

15

  Ne félj Sionnak leánya: Ímé a te királyod jő, szamárnak vemhén ülve. 

16

  Ezeket pedig nem értették eleinte az ő tanítványai: hanem mikor megdicsőítteték Jézus, akkor emlékezének vissza, hogy ezek ő felőle vannak megírva, és [hogy] ezeket mívelték ő vele. 

17

  A sokaság azért, a mely ő vele vala, mikor kihívta Lázárt a koporsóból és feltámasztotta őt a halálból, bizonyságot tőn. 

18

  Azért is méne ő elébe a sokaság, mivel hallá, hogy ezt a csodát mívelte vala. 

19

  Mondának azért a farizeusok egymás között: Látjátok-é, hogy semmit sem értek? Ímé, [mind] e világ ő utána megy. 

20

  Néhány görög is vala azok között, a kik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen: 

21

  Ezek azért a galileai Bethsaidából való Filephez menének, és kérék őt, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust. 

22

  Megy vala Filep és szóla Andrásnak, és viszont András és Filep szóla Jézusnak. 

23

  Jézus pedig felele nékik, mondván: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az embernek Fia. 

24

  Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem. 

25

  A ki szereti a maga életét, elveszti azt; és a ki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt. 

26

  A ki nékem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és a ki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya. 

27

  Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára. 

28

  Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem. 

29

  A sokaság azért, a mely [ott] állt és hallotta vala, azt mondá, hogy mennydörgött; mások mondának: Angyal szólt néki. 

30

  Felele Jézus és monda: Nem én érettem lőn e szó, hanem ti érettetek. 

31

  Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme: 

32

  És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok. 

33

  Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia. 

34

  Felele néki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad: hogyan mondod hát te, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia? 

35

  Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, a míg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és a ki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. 

36

  Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük. 

37

  És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének ő benne: 

38

  Hogy beteljesedjék az Ésaiás próféta beszéde, a melyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? és az Úr karja kinek jelentetett meg? 

39

  Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás: 

40

  Megvakította az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívöket; hogy szemeikkel ne lássanak és szívökkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. 

41

  Ezeket mondá Ésaiás, a mikor látá az ő dicsőségét; és beszéle ő felőle. 

42

  Mindazáltal a főemberek közül is sokan hivének ő benne: de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből: 

43

  Mert inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét. 

44

  Jézus pedig kiálta és monda: A ki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, a ki elküldött engem. 

45

  És a ki engem lát, azt látja, a ki küldött engem. 

46

  Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, a ki én bennem hisz. 

47

  És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot. 

48

  A ki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, a ki őt kárhoztassa: a beszéd, a melyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon. 

49

  Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, a ki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. 

50

  És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. A miket azért én beszélek, úgy beszélem, a mint az Atya mondotta vala nékem. 

John 13

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: